Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

47 megszoktam. A negyedik gyermekotthonba költözöm. Minden rendben van. IVAJf tölthet -'-ed volna az éjszakát . . . akár nálam . . . va,y anyáimnál . . . senki té^ed ilyen időben nem zavar ki. ZtBCOV /elmosolyodik/ Azt mondják, hogy esőben utazni szerencsét jelent. Megérkezem az uj otthonba, ott kenyérrel, sóval várnak, nevetséges! I/AN Me^ lehetett volna várni e^y arra felé haladó autót. Akárhogy is vesszük, az állomásig hét kilométer . . . íiyitott mezőn. ZIBCO/ fontosán. Ivan bzergejevics nehezen hallgat, nem találva a megfelelő szavakat. /Megértve őt/ Jó tanácsokat akart nekem adni? .Nincs értelme, Ivan Szergejevics. Én, természetesen tudom, hogy maga a pedagógus +anácson a kicsapás ellen szavazott. De egyáltalán nem sajnálom, hogy ez nem sikerült. I/AN Én sajnálom. ZUS 03/ Fölöslegesen, Nekem teljesen minuey, hol élek. Mindenütt unalmas. Én hajléktalan vagyok, Nö ^ondolja, ho^y azt akarom , ho^y meghatódjon. Igen sok gondja volt velem. Én igen sok kellemetlenséget okoztam Jurij /asziljevicsnek, és sokszor becsaptam őt. X /AN Miért? ZUBCOV Gyül löm őt. , I/AN Mi az oka? ZUBCO/ //állat von/ Én nem is tudom, hogyan történt, hogy miért . . . személyesen velem nem sok rosszat tett. Mégis gyűlöl m! Nem, tudom . . . En^em tízenhárom éves korom óta üldöznek."Zubcov rossz. Közönséges birka," Ezt öt év óta hallom. Először szégyeltem ma^am. «azután verekedni akartam mi denk!vei, aki ezt mondta rólam - szemembe vagy a hátam mögött . . . Aztán megszoktam. Néha