Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184
- 48 gondolkoztam, hogy vajon az idősebbek miért igyekeznek engem megzavarni, hogy én magam is elveszítsek minden tisztele+et magam iránt? Mért jó ez nekik? Nos, természetesen elvesztettem a saját magam iránti tiszteletet, a kitartó munkának me_, van az eredménye. Csak ezalatt más emberek iránti tiszteletemet is elvesztettem! Minek tiszteljem őket, ha saját magamat sem tisztelem? Es Juri j /asziljevics ... mintha azonnal kész lett volna velem szemben minden . . . nem is tudom, ho wy mondjam. . Gyűlölöm! Na jól van, megyek. Fölöslegesen veszélek. '/ár j csak! Egyáltalán nem hiszed, ho^y találkozhatsz olyan emberekkel, akiket érdekel a te sorsod, és te magad is? Nem. Nem hiszem. Ha hosszabb ideig éltél volna itt, akkor hinnéd. Aligha. Ezt maga csak elvtől mondja Ivan özer^e jevios, nem lelkéből . . . Ismertsm én ilyen nevelőket, elvileg mindent megalapoznak, Makarenkohoz, vagy valaki máshoz hasonlóan . . . Minden le van írva a füzetében. Ha halle,a*od, minden a legnagyobb rendben történik, bőt, me^atóan. Aztán történik valami ... és kizárnak a gyermekotthonból . . . /Felveszi a ládikáját./ idehallgass ... Ha írok neked, válaszolsz? Iő ve let írni?. I/AN Igen. ZU3 COí A levélben meg erkölcsi prédikációk? Jobb, ha nem ir. AZ ilyen leveleket én el sem olvasom, .fém hogy még válaszoljak. Na én megyek, bötétfedik. Ez az eső is bosszant. Forduljon be itt az iskolához, a gyermekotthonhoz vezető útra. I/AN Befordulok. ZUBCO/ Köszönöm, hogy elkísért. Csurom víz lett miattam. Galina Djmitrijevna nem fogja megdicsérni. Ha nem is énértem, hanem az elveiért ázott i^y meg, az mindegy . . . Mások . . . mások szemfényvesztésből sem.... Elvtársak! /Elindul./ I/AN ZUBCO/ I/AN ZUBZOV I/AN ZU^CüY