Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

- 42 I OLGA Bár megpróbálnád megérteni. /Elhallgat/ Én magammal vagyok elégedetlen. KARCEV Te állandóan dolgozol. Ma vasárnap, a születésed napja, de te már kora reggel a kórházban voltál. A szovjet törvények szerint minden embernek joga van a pihenésre, az ünnepre ... OLGA /félbeszakítja/ A munkára és a művelődésre. Elfelejted, hogy az én pihenésem, az én ünnepem - az én munkám. KARCEV Frázisok, Ólja. Mindenben mértéket kell tartani. Mintasz« rü kórházad, kifogástalan orvosi hirneved van a környéken. Én szintén elvégzem a dolgomat. Nincs mit ma úriknak szemrehányjunk. Mért hallgatsz? Te mindig makacs és önfejű voltál. De az embernek fegyelmeznie kell magát, különben nem lehet megteremteni a társadalmat. OLGA A szocialista. KARCEV Tessék? t OLGA Elfelejtetted hozzátenni - a szocialista társadalmat. KARCEV Te fáradt vagy és ezért .. . OLGA /felugrik és inerülten beszél/ De nem vagyok fáradt! Mért akarsz te mindig elaltatni engem az én fáradtságomról szóló beszédekkell Én a h gyeket akarom elmozdítani. És minél nehezebb a hegy, minél nehezebb elmozdítani - annál kö.uiyebb a lelkem, te meg . . . "1 jól végrehajtjuk a mi feladat úikat, nincs mit a szemünkre vetni . . De hiszen a gép is végrehajtja a rábizott feladatot! Hát te nem gondolkodol, nem érzel!? . inden évben kevesebb diákot veszel fel az első oszt'lyba és egyre kevesebb fiatal marad Jaszenevoben. Te nem idegeskedsz, hogy hová megy az az ötven fiatalember és leány, akiket tava«J szal kiengedsz az iskolából - miféle jó munka ez? És milyen jogon nem idegeskedsz? És mért zavarod azokat az embereket, akik idegeskednek?