Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

- 37 Olga Viktorovna és Ivan Szergejevics az asztalhoz mennek, koccintanak a pálinkáspohárral, Aljosának is adnak, Ivan Szergejevics eszik. Olga Viktorovna kimegy ap első szobába. Kosztrov, aki nagyon felzaklatott állapotban van, átmegy a másik szobába és feszült várakozással megáll Ivan Szergejevics széke mögött, MARFA /egyszerűen/ Ne mérgelődj, Galina. LeorgLd Petrovics megbocsátja, hogy Vanja vadászcsizmában jött ide. Mindenki ismeri az ő ruháit. Majd máskor szépen felöltözik. GALINA /szenvedélyesen/ Miért igyekszem én? mama? Talán saját magamért? Én minden erőmből . . . mintha mindenben én lennék a hibás. De miben? Most mindenki látta . . . 9 SUBIN Hm . . . hm . . . Mindenkinek joga van egy kis hóborthoz, hibához. Hm . . . hm . . . Nem játszanánk zálogosdit? Rögtön megfiatalodnánk. JEVDOKIJA Surik, te elmaradtál a kortól. Jobljesz táncolni. Én játszom. /Régi keringőt játszik "Nyirfácska"./ Subin f lkéri Galinát, Karcev Sztyepanovnát. Lassan keringőznek. Az asztalnál Kosztrov valamit halka mond Ivan Szergejevicsnek. IVAN Nem lehet most, itt elkezdeni ezt a beszélgetést. Vendégek vagyunk. Majd holnap, az iskolában. V KOSZTROV /hangosan, ingerülten/ Ne tanitson engem] A maga kötelessége - igazolni Zubcov felháboritó viselkedését! Maga a tanú! El akarja kerülni ezt a beszélgetést! Azt gondolja majd lehűlök, elfelejtem? Nem. Nem fogja elfelejteni. /Feláll az asztaltól./ Köszönöm Olga Viktorovna. Ezt a kis poharat még kiiszom az egészségére, nagyon finom ez a ribizke-likőr. /Kiissza./ Nos, igen. lost már bátor vagyok. És engedje meg hogy felkérjem egy keringőre, természetesen csak akkor, ha engednek ilyen sáros csizmában táncolni. Gáljától jár magának valami, természetesen. De mit tegyünk - h»

;t bajra csal egy a válasz.' íenjünk. Nézze milyen könnyedén táncol 'arfa Sztyepanovna. Milyen szép ei.uw

rp cutKi^y Az én anyám - nincs is szebb nála. IVAN OLGA IVAN