Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

- 38 Olga Viktorovna átmegy az első szobába, megáll és várja Ivan Szergejevicset. I arfa Sztyepanovna és Karcev abbahagyják a táncot. KOSZTROV /elállja Ivan Szergejevics útját/ Ivan Bzergejevics, én követelem ... IVAN /magából kikelve/ Mit akar tulajdonképpen? mit? Megszervezni itt most, a házigazdáink születésnapján a pedagógustanácsot? OLGA /Karcevhez/ Leonyid Petrovics gyere ide, válaszd szét ezt a két kakast. KARCEV /odamegy Kosztrovhoz/ Nyugalom, drága elvtársaim. Nálunk most tánc van. aga, mint az egyik legfiatalabb pedagógus ... IVAN Én is annak számitom magara. /Átmegy az első szobába./ Jevdokija ^rofimovna abbahagyja a játékot. Mindenki hallgat. t KOSZTROV /hangosan/ idegesen/ 0 vagy én! Ketten nem maradhatunk egy iskolában! v. KARCEV Na, na gulamboc kém. Nem kell annyira idegeskedni, enjiink, beszélgessünk, Jurij Vasziljevics . . . /Átöleli a vállát és kivezeti a szobából./ 0

Tá /utánuk/ A Valeriana ott van a gyógyszerszekrényben, a folyosón. * Karpovna behozza a szamovárt. KAHPOVNA Tessék teázni! /Sürög-forog az asztal körül./ GALINA Biztosan megint Zubcov gorombáskodott? • % IVAN Goromba volt, pimaszul viselte magát, izt a dolgot nehezen fogják neki megbocsátani. /Izgatottan megy az ablakhoz./ GALINA Neked mindenre van gondod. y Karcev és Kosztrov jönnek be. KARCEV /nyugtatva Kosztrovot/ önnek tökéletesen igaza van, jogos a felháborodása, Jurij Vasziljevics. Zubcov minden határt túllépett. Meg fogja kapni a megérdemelt büntetést. /Ujjai val dobolni kezd a songora tetején/