Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

- 34 Az asztalnál énekelnek: "... utána másik, énekes jött. És már nem én, hanem <5 következik ..." SZOROKIN /hallgat/ Tavasszal uj kórházat épitünk. Á sebészeti osztályt ugy szereljük fel, ahogy maga kivánja. OLGA /élénken megfordul/ Igazán? Andrej Ivanics a földig hajolok maga előtt ezért. De nekem sok kell ám. SZOROKIN Igyekezni kell, hogy ami szükséges, minden meglegyen.Galina jön be az első szobába. GALINA /elégedetlen/ Ivan nem jön. Tudtam. Barangol a mocsárban, elfelejtkezik mindenről a vilígon. Klnyeli valahol az ingovány. Karcev jön be. KARCEV Ivan Szergejics szenvedélyes vadász, .ieki ez láthatóan élvezet, de minek kellett magával hurcolni a gyerekeket? Dolgoztak a mezőn, elfáradtak, nem ebédeltek, könnyen vannak öltözve . . . Meggondolatlan dolog. SZOROKIN Milyen gyerekeket? Lénát és Aljosát? *k már nagyok. Kifáradnak - mélyebben alszanak. Megéheznek - jó étvággyal fognak enni. De olyat látnak . . . KARGEV i'égis meggondolatlan dolog. Bs semmibe vevése olyan dolognak, mint az anyja születésnapja. Olga Viktorovna ma korán ment a kórházba, Aljosa még nem is gratulált az anyjának. Ez sértés . . . Aljósának, mint gyereknek kötelessége tudni, hogy Olga Viktorovnának kellemes volna . . . OLGA /félbeszakítja/ Leoldd Petrovics, jobb lesz, ha nem beszélsz énhelyettem ... Hogy mi sértés és mi kellemes a számomra, azt én tudom. Nekem például kellemesebb, hogy Aljosa a moc -árt járja a végkimerülésig és csillogó szemekkel jön haza, mintha udvariasan gratulálna nekem és komoran üldögélne . . . KARCEV 01ja szereti a tréfát . . . OLGA /szomorúan nevet/ Örökké félreértés' van közöttünk: ami