Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

- 35 kor komolyan beszélek, Leonyid Petrovics azt gondolja, tréfálok, amikor tréfálni akarok, azt hiszi komolyan beszélek. Kész szerencsétlenség! / tmegy a másik szobába./ Karpovna, kész a szamovár? KaRPOVNA Rögtön forr. Behoztam a süteményt - egyik szebb, mint a másik, Ojojoj . . . KARCEV Olga Viktorovna pihenés nélkül dolgozik» megerőlteti magát, Az idegei természetesen tönkre mennek. Mondják, hogy fronton is megerőltette magát. Gyógyitania kellene magát, de nem lehet rábeszélni. OLGA Aisszatérve a szobába./ Nos, vajon micsoda betegségből kell engem kigyógyitani? Soha az életben nem fájt nekem se; mim. Egészséges vagyok, mint a makk. Idegeim pedig egyáltalán nincsenek! És a fronton nem tettem tönkre magam, éppen ellenkezőén! Én ott száz évre gyűjtöttem erőt! . . . /Leveszi a gitárt a falról./ Hangom nincs - ez szomorú, de mégis énekelnék nektek. /Halkan énekelni kezd./ Ahogy késő ősszel, őszidőben Van nap, van, óra, Amikor hirtelen tav.iszi szél fújdogál , És valami felriad bennünk . . . Bejöri Ivan Szergejevics, Lena, Aljosa. Egyenesen a mocsárról jönnek, fáradtak és boldogok. /Leejti a gitárt/ legjöttetek? Micsoda állapotban vagytok?! Kezet mosni és asztalhoz! Karpovna, adj nekik valami jót és sokat. KARPOVNA Pillanat! Itt a vendégek rendesek, jól öltözöttek, ők meg egyenesen a mocsárról. Ojojoj . . . /Sürög-forog az asztal körül./ Mindannyian lassanként átjönnek az első szobába. ALJOSA /kezében öreg sapka, széleit behajtva tartja/ Anyám . . Gratulálok. Ezt neked hoztam. /Odaadja a sapkát./ OLGA Nézzétek, sündisznó! Te egészen bolondoska vagy Aljosa!