Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

- 26 Hogy tiszteljék. Mindenki tisztelje. Én is. Azt tanácsolom, ne felejtsd el, ha te . . . /Ránéz, elmosolyodik, aztán leveszi róla a tekintetét./ AZ egyetemmel kapcsolatban meg ... El fogok oda jutni egyszer! Ebben ne is kételkedjél! De te . . . Mi van még? /Elmosolyodik/ Szép vagy te Jegor. Szép, de üres. /annak ilyen diók, A kezedben tartod - örül a szived. Feltöröd - üres. /agy rothadt a közepe. Elfog a méreg, /lassan elmegy, vigyázva, nehogy eyszer is visszanézzen./ , Zubcov iida után néz, kivesz a zsebéből egy tükröt, fésűt, megfésülködik, megigazítja a sapkáját és elmegy a kertbe, az iskola felé. Rövid ideig nincs senki. A repülő darvak hangja hallatszik. Jön Szorokin és Ivan Szer_e je vies. Ivan Szergejevics fe

uyverrel. SZORDKIh Boldogan mennék magával vadászni Ivan Szergejevics, de reggel óta talpon vagyok, a krumplit már be kell szállitani, este pedig Olga /iktorovnához Ígérkeztem a születésnapjára. Lem győzök mindent. I/AH Én járok VA„y három órát. jó nap van. És a vonulás lassai végetér. A gyerekek is teljesítették az ígéretüket, kiszedték a krumplit. ' _ SZOROKIh Az iskolának köszönhetem, se^iteft a kolhoznak. I/Ah Fellelkesítette a gyerkeket az ígéretével. Lágyon várják a gépeket. Ha becsapja őket - rossz lesz magának. SZOROKIh Megszerzem a gépeket. Hamarosan megszerzem. mavaszra a felsőosztályosok megismerik a gépeket, he felejtse el, hogy én Moszkvában az üzemben hét évig az ipar^jéiskolások műhelygyakorlatát vezettem. A gyerkeket nem csapom b€ csak az* tudnám, hogyan nyerjem meg a maguk igazgatójának bizalmát. Azzal gyanúsít, hogy a háta mögött mesterkedem valamiben. LTDA zm oo / LI DA