Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

- 24 ZUBCOV Ne siránkozz. Foglalkozz te csak a te festészeteddel, és ne avatkozz a mások dolgába! Mindenki jár az erdőben, a folyó mentén. Látja a tájat. Mi van itt festeni való? Hogy a Vertusinkában libák úszkálnak? /Odamegy a fához, amelyikről Lena rajzolt./ KLVA Micsoda semmirekellő ember. Nem tudhatod, melyik oldalról lehet megfogni. De minek is . . . Az egész világon vannak rossz emberek. Ne is vedd tőle rossznéven, Lenocska. Rajzold le a mi Jaszenevonkat, a mi Vertusinkánkat. Az én számomra nincs jobb hely az egész világon. És te örökké az én barátom vagy, mert ezt rögtön megértetted. /Átkárólja Lénát./ ZUBCOV /Hozza a rajzot, nevet./ Gyönyörködjetek! LIDA Alegnézi a rajzot./ A libák tényleg úsznak. A legjobban a libák sikerültek. Nagyon hasonlitanak. AUOSA Aevesen/ Ne mutasd neki! Libák! Rajzolj, de ne mutasd annak, akinek nem kell. Oh, te . . . /Hevesen kitépi a rajzot Zubcov kezéből, kézenfogja Lénát./ Menjünk/ /Elmegy Léhával le a folyóhoz./ KLAVA /dühösen/ Oh, ti! Ezeket is embereknek nevezik! /íegfor. dul, hogy elmenjen./ LIDA /szigorúan/ A mama azt parancsolta, menj ebédelni. Kora reggel elfutottál otthonról krumplit szedni egy darabka kenyérrel. A maisa haragszik. Azt parancsolta, azonnal menj haza! KLAVA Van otthon mamának egy lánykája. LIDA Te önfejű! KLVA Ugy hát a saját fejem után fogok élni. És nem akárkié szerint. /Elmegy, teljes hangon énekel: "Hamarosan fehér teritőként takarja a hó a földet ..." LIDA /akaratlanul elragadtatva/ A mi Klavdiánknak micsoda hangja . . . ZUBCOV Ugyan minek a faluban aJó hang? A szenvedésről énekelni