Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

- 19 szükségem kisérőre. ^lme^yek egyedül, nem szököm meg. I/AN Röm kérdeztelek. Várjál meg itt, /kimegy a konyhába./ / 2u>cov mere en nézi a kereveten fekvő Lénát, aki hirtelen felemelkedik, a kerevetre ül, és a felháborodástól elfulladva beszélni kezd. LE RA Maga . . . me . . . Magának nincs joga!. . . Maga utálatos, visszataszító em

ver! aenki nem mer í^y '-eszélni a nevelőjével . . . í^y . . . ilyen szavakat . . . ilyen hangon ... Ivan bzer^e je vies kinyitja az ajtót, uena lefekszik, eltakarja a fejét. IYAN Menjünk. JRJBQöV Rincs szükségem kisérőre, már mondtam. őrizze csak a helybeli fiatalokat - azok idegesek. Miattam ne nyu

&- * talankodjék. IVAR Én az anyámért izgulok. Elment, ho^y téged megkeressen. Z(B CO V Karfa bztye pano vna? IVAR A te "Marfa anyád", aho^ te neveled. Éjfél van, koromsötét, esik az eső, fuj a s^él . . . Marfa bztyepano vna hányan t éves.És reumás. ZU3C0V Én senkit nem kértem . . . /Me^y az ajtó felé./ IVAR Köszönd meg, hogy itt ez a kislány. Mert különben. . . ZtFCOV /elnézően/ AZ utcán is lesz ideje megpofozni. I/AR /mereven farkasszemet néz Zubcovval, aki mosolyogva á Íja a nézését./ ""e folyton meg akarsz engem döbbenteni a szemtelenségeddel, Eubcov. Ra me„ lehetsz elégedve » inasaddal, t*jt meg vagyok döbbenve. Becsületemre mondom, lelkem mélyéig megráztál. Menjünk, itt zavarunk. Ivan bzerge

je vies Zubcovval elmegy. Csend, A sűrűsödő esf zaja hallatszik a tetőn, ózorokin jön be, vigyázva közeledik a kereve tnez. ö 20 RÖFI R Alszol, le na? le kell vetkőzni, kedvesem . . . Á^yat készítetlek neked. Menjünk, kicsikém . . .