Tolsztoj, Alekszej: A szerelem bibliája; Fordította: Csoma Sándor; Q 171

/íJzanyka/ Not&skas V, zany ka: - öl rosszaságot. Tessék már megengedni, hogy idehívjam... Nataoka, az umo hivut. Cyer«, gyt're» gyorsan. /Natasa belép a többi nimfával./ Aki hivat, az meg is vár, - fürödni Megyünk... Látja, látja, asszonyom... /Nimfá

k énekelnők./ Nimfa kendert tört. Nimfa vásznat szőtt. Varrt magának szép ingecskét Coak térdig ért. Gzanykai Szanyka: /Nylklt

a balalajkázva velük énekel./ De bizony az csak térdig ért* Csak térdig ért, de nera baj. SJtiáÉU A Itajnal pírjánál Megmosakodott» Gyönyörű szép habtestére Injecekéjét felöltötte Csak térdig ért... Nylklta; De bizony az osak térdig ért» •!eak térdig ért, de nen baj, Heroegaoezonykám, ne engedje, ho

ty visszaéljenek a türelmével.... Nimfák» Hegy az utoán a nimfa, Nevet mindenki rajta, Nevetnek az ingeookéjén - , Cnak térdig ér... Nyikita: Mert bizony az osak térdig ér. Csak térdig ér, de nem baj... Belepusztulok, étlen» ezo jan halok én már. Hercegné asszonykám, parancsolja Nyikltkát a z istállóba, odaval '., a lányokat raeg libát Őriznil. ,