Tolsztoj, Alekszej: A szerelem bibliája; Fordította: Csoma Sándor; Q 171

Hercegné« Natasat Nyikitai zavalisint Hercegnét Rzanyka» s Zaval leint Hercegné t Zavallsint Hercegné t Katalint Hercegnét Katalint Kamii sins Katalint - 52 Oh* ízunya, özanya» nem tudok én most szigorú lenni... Heg úgyse hallgatnának rá«, - hát éljenek ugy, ahogy akarnak...• Köuzönöm nektek a nBk vidám peroet» dalt és táncot* kedves nimfák* szépségeim. . • Tartsatok meg fi le Jóe ml tik east ben... Künn a mezőn, az erdőben Játszatok csak tovább kedvetskrs pajkos játékaitokat.«.. I-zabáddá teszlek benneteket. Ml történt vels? Csak ilyen* szeszélyes. Okos beszéd. Már úgysem lehet változtatni rajtuk. Te pedig Szanya ne bánkódj* - neked hagyon a ruháimat, harisnyáimat» cipőimet, /sir./ Oh-óh-óh f Dar ja Dini tri Jevna* nem kellene ezt még meggondolni? Nem* nem - hadd legyen ónak mauzóleum felettünk és fölötte két fehér galamb márványból. De mit ér az a két galaiato... /Észrevétlen belép Katalin* hátul befogja a Hercegné szemét./ Jaj f /Bzanyka* Nyikita és a lányok eltűnnek./ Ugy látom* eső esett. Az ujjaim rgész nedveuek. Mit jelentsen ezt Felség* sírtam. /Zavaliainnek./ Ez nem valami Jó fényt vet lovagi mivoltára. Igen* én voltam a könnyek okozója. /vidáman/ Hát az nem válik becsületére* őrnagy ur. Reményiem* visszafizeti adóoságát ée minden egyes