Tolsztoj, Alekszej: A szerelem bibliája; Fordította: Csoma Sándor; Q 171

- 33 /Első hölgy/ a megmondhatója» hogy milyen ijedelemben volt ráessünk. Herceg: De mégis» mar raegbocsá&o&nak hölgyeim, miért Jöttek éppen ezen az utón? Második hölgy i Igen-igen, a gázló közelében, a szerencsétlenségtől nem messze parasztok ácsorogtak óa azt bizonygatták, hogy raenjünk jobbra, de őfelsége egyenesen akart hajtatni él,*, őfelsége?... i'iféle őfelaége?... Hol van? /első hölgy./ Itt nera messze.•• /Berohan Pöttyös halál rnijedten./ Dáty icka, bátyuska, a cárnő a tehéngázl'uan.., /Megpillantja .atolint, han/talan felkiált, térdre omlik./ ss a jó e ibér mindenkinél töboet sürgött-forgott a ai fogtunk korul... /A Hercegre pillant, elneveti magát./ Mi az, mi baj van... dvözloro, fenség, kedves komám uram. .. /A Herceg fennakadt szemmel álldogál./ Anette, vegye pártfogásba a herceget, hiszen az ijedtségtől sóbálvánnyá változott ozegény. /a második hölgy - a Hercegiek./ Szabad a karját, uram. c Hercegt Katalin: Pöttyös: Katalin: Folokucsi s Herceg: Polokucoi: Katalin: helyiket? Klveoztcia, egész nemetségerúiel odavesztem, mgeeiís isáltem.. • Ugyan mar, hiszen leleége mlutni méltóztat az egészen, semmi baj • /a Hercegnének./

Hos» g'ere hát ide, kedveaem. • /A Hercegné hozzászalad./ ( ódvözöllek, i tilanbócskám... Mondd ceak, drágám, iáiért fél ugy tőlem ez a te vén maok herceged... i