Tolsztoj, Alekszej: A szerelem bibliája; Fordította: Csoma Sándor; Q 171

- 29 /Hercegné Zavalisin: Hercegné: Zavalisin: Hercegnet Zavali sin: Hercegné: Zavalisin: i Hercegné: Zavalisin: Hercegné: Zavalisin: Hercegné: Zavalisin: He rengne: mifelénk nírafák, szatírok jelentek meg... Komolyan .... Kh, képzelet szüleményei... iit törődöm én most nimfákkal, szatirokkal, amikor minién érzésen szörnyű káoszban örvénylik. ön, igazán, olyan veszélyes dolgokat mond, hogy az hiszem, legjobb lesz, ha elmegyek, /forrón/ Vajon a földi érzések nem érintették egyetlen egyszer sem a szivét? Vajon ön olyan érzéketlen is, mint amilyen gyönyörű?... ön...ön... téved, de nagyon, uram. /Zavartan elfordul./ A szivemet nem is egyszer érintették. Kicsoda? Hallgat? Ki az a vakmerő? /Epésen/. Kitalálóra - a férje. Oh, nen. A férjein... Hyménea kegyetlen tréfája csupán. /kurdraarkolatához kap./ Akkor hát ki? S2omozéd? Rokon? Vendég? He kínozzon, nen. Ki hát, hogyha sem a férje, sem a szerelmese? Kgyetlen egy gyönyörűéégem van az életben - könynyefc hullatni a képzelet szüleményén. A képzelet szüleményén! oh, ártatlan dolog az! Egyes szerzők olyan meghatóan Írják le a szerelmet. De én még sohasem voltam szerelmes. Hercegné, könyörüljön rajtam, engedje, hogy hihes oek abban a gyönyörűséges pillanatban, amikor a szivét én ébreszthetem fel... Hogy képzeli. Weken férjen van, egyszer; 8 ninden/ korra... A végzetem.... ho|y szomorú szívvel elV hervadjak...