Tolsztoj, Alekszej: A szerelem bibliája; Fordította: Csoma Sándor; Q 171

Herceg: Hercegné: Herceg: Hercegné: Herceg: Hercegné: Herceg: Hercegné: Herceg: Hercegné: Herceg: Hercegné: Szanyka: Hercegné: - 14 Egész éjjel le nem hunyom a szemem, de elolvasom, Majd az íródeákot magamhoz rendelem, hercegné asz« szonykám, majd az felolvas nekem. Különben Pöttyös se kutya, o is olvas olyan jól. Majd így, hallva a szót, majd így eltanulom tőlük... És aztán, aztán mit parancsolsz még? Emelje fel a raeggyfavesszőt. Adja ide, kérem. Tessék, tessék, /Odaadja,/ Ezt a vesszőt pedig, ezt soha meg nem bocsájtom magának. Mig élek fel nem foghatom: hogy lehet egy hölgyet megvesszőzni. Inkább vesszővel, mint szavaükal gyötörnir /ütni kezdi a hátát/. Már pedig jól jegyezze meg: bármilyen cselekedetemről is legyen szó, bármiféle szerelmi csintalanságon is törjem a fejem, maga hallgatni és mosolyogni fog. Érti? Hogy, hogy? Én hallgassak, te pedig mit akarsz csinál> ni? Miféle bolondságon jár az eszed?... Már megint kezdi? Jól van, jól, majd beletörődöm valahogy, H Mert azért mondom, - a feleségükre csak a muzsik-félék, meg a spanyolok szoktak féltékenyek lenni. De maisga, hála istennek, orosz nemesember... Igazítsa meg a köntösét, üljön ide és olvasson! /előveszi a könyvecskét./ Uram, bocsáss meg nekünk, vétkeseknek..• /a lányoknak./ Lányok, mit énekeltetek az előbb? Amit parancsoltak nekik: az esthomályban bus görög nótákat..• Nem i^iz, mór megint gombákról, meg holmi bogyókról énekeltetek... Parnasszusz szent hegyén talán csakw-jggg