Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Joseph: Bugénie: Joseph: Eugéni e

: Lucile: Bugénie: Lucile: Bugénie; Lucile: Eu

génié: Lucile: Eugénie: Lucile: Eugéni e: Lucile: Eugénie: - 9 Életrehivtad az eredendő bűnt! /visszatér/ A feleségem,,. Hagyj minket békén a feleségeddel, Joseph! Hát igy állunk?... Mindig gyanítottam! /visszahúzódik/ A pokol izeit oltottad az öntudatlanságba és az ártatlanságba. Ha egy feléd nyújtott kezet visszautasítasz, mindenki szemeláttára világossá válik a kéz tulajdonosának valamennyi vétke és boldogsága. Ha nem hallgatsz egy férfi szavára, azt hiszik, a férfi ajkát tiltott vallomások/hagyták el... Ne képzeld magad Lukréciának! Te a rossz angyala vagy! Jól vigyázz! A gyönyör minden másodperce, melyről először azt hitted, hogy maga az ártatlanság ajánlotta fel neked, későbt megátkoz majd téged s bűnössé tesz Isten és ember előtt. Pedig milyen egyszerű az egész. Mit látsz meg az embereken, hogy egyszerre kővé meredsz? Az állatot... Különös adottság. Én nagyon jól tudom, hogy az lenne a tisztesség, ha nem vetném meg őket s az lenne a becsület, ha semmit sem vennék észre. De nem tehetek róla: minden romlott emberben egy állatot látok. Miféle állatot? Nem valami meghatározott fajtát. Valami nyüzsgő, tapadó szörnyet. A szájukból bukkan elő és végigfut a testükön. Talán az én Guy barátomon is effélét láttál meg az imént? Egy kis állatkát. Csak akkorát, mint eg varangyosbéka... Békaporonty. A feléd nyújtott kezében, amit nem fogadtál el, abban láttad? Nem, hanem a szájában. Te nem is Limousin-ből jöttél, inkább a középkorból... És