Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Lucile: Joseph: Lucile: Joseph: Lucile: Joseph: Eugenie: Lucile: Eugéni e: - 8 ni a belváros polgárait és polgárnőit. A Mirabeau-korzón, sétái közben vágja el a titkos szerelmi szálak, a csókok és levélkék szövődő szálait. Dühödten harsogja erkölcsi prédikációit, nyilvános szónoklatait. Bűnöst és boldogot egyképen pellengére állit, önmagát teszi nevetségessé, mert az emberek megértik, hogy ős semmit sem ért meg...Veled pedig a rossz költözött közénk... Velem a rossz költözött volna közétek? /visszajön/ íme a fagylalt, hölgyeim! Köszönöm. A feleségem alázatos tiszteletét és az ostyáit küldi önnek, asszonyom. Köszönöm. Oh Istenem! Mi történt itt? /Visszavonul/ Te voltál a legszebb. Onnan északról sürgősen ideküldtek, hogy itt Provance-ban játszad a Psychét. Aix férfiai már az első hónapban csak téged szerettek. A többi asszonyra csupán mintegy átruházták az irántad érzett vonazlmukat. Minden sze« relmi gesztus téged illetett, a szerelmes sóhajok feléd szál] tak. A vággyal^elt fohászoknak te lettél a keresztanyja. A csókok csak téged illettek, de mégis akadtak, akik varázsodnak dacosan ellenálltak. De hagyjuk ezt... Lám elpirultál... ^em sokat törődtél vele. Te azért jöttél ide, hogy megöld a... Kit öltem meg? A szerelemről beszélünk. Nemcsak hogy érzéketlen és hidegnek mutatkoztál, hanem a sértéseid szabadjára engedték a zűrzavart és a gyűlölséget. A szerelmes zsibvásárt, amely fényes nappal sem rejtette titkait, megvetéseddel undok mesterkedéssé változtattad. Gyanakvást hintettél el a családokban, békétlenséget és unalmat vetettél a szerelmesek közé... Jól vigyázz! Ezzel a vétkeddel sokakat magadra haragitottál...