Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Lucile: Lionel: Lucile : Lionel: Lucilei Lionel; Lucile; Lionel; Lucile: Lionel ; Lucile; Lionel : Lucile : Lionel ; Lucile : Lionel : Lucile ; Lionel ; - 72 Már el is kezdtem mondani a tükör előtt, de maga nem volt itt, hogy szokás szerint ügyeljen az artikulációra és hangsúlyozásra. Sehogy sem ment. Az én kis Lucile-om nem öltötte magára a bünt üldöző igazság köntösét... Kiszaladtam hát, hogy megkeressem... i És most már megtalált? " Most már az enyém, Lucile! És karjába vesz? És megcsókol? \ J Akkora gyengédséggel és akkora hálával, amekkorát a férje, a Thomasse-ügy kijelölt fővádlója még sohasem érzett... És a tekintetét nem fátyolozza köd? Egyáltalában nem. Csodálatosan tisztán látom, hogy... Engedjen elj Kérem, tegye le a virágokat. Bocsásson meg, ha netalán nyers voltam. Lionel, tegnap óta megváltozott valami rajtam. Nem veszi észre? A ruháján? Az arcán?... Semmit sem veszek észre. A hajamon, a ruhámon, a szájamon... Nem veszi észre? A száján? Mit akar ezzel mondani? Mutassa csak? Engedjen el! Nem lát semmit, pedig valósággal kiált, lobog! Lucile, maga félrebeszél! Mi történt magával? Mit csinált tegnap? Maga mit csinált tegnap este, ugy nyolc óra tájban? Ó Istenem! Most már értem!... Lám csak; féltékeny! Ez anynyira hizelgő, hogy azonnal felelek is a kérdésére, drága nőm!... Tegnap ugy nyolv óra tájban, julius 29«-én, védőszentünk Szent Márta napján... Ó igen, a védőszentünk napja volt... Cavaillon-nál, a tartományi tanácsosnál ebédeltem. Éppen nyolc órakor egy üveg Gsateau-Chalon-t bontott fel, ami tulajdonképpen Poligny-val házasitott Sceau-i fajta. Való-
