Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Lucile : Lionel: Lucile: Lionel: Lucile: Lionel: Lucile : Lionel: Lucile: Lionel: - 71 Nem tudta mire vélni?... No és most? Végre fellélegeztem! Végre látom a feleségemet, imádott aszszonyomat és felajánlhatom neki e virágokat... E virágokat! Ó Istenem, Armand nem volt ennyire vak! Armand párbaja egyáltalában ne okozzon izgalmat magának. Mihelyt Paolától értesültem, azonnal elküldtem a rendőrséget, hogy lépjen közbe. Mit gondol, a rendőrség idejében érkezik? Galoppban mentek« Armand élete megér egy jó galoppot, hiszen Marcellus kitűnő bárbajozó. De éppen olyan jó céltábla is, ugy-e? Talán nem tetszett, hogy nála kerestem magát? Bocsánatot kérek, de nem tudtam elviselni, hogy amikor visszajöttem, maga nélkül találtam a lakást... Melyik vázába tegyem a virágokat? Milyen volt a ház nélkülem? Olyan mint most: telve a maga személyével, még ha nem volt is itthon... Ez eperlekvár, ugy-e? Imádom az illatát. Ha a vizsgálóbiró megfosztana tőle, nyilvánosan vallanám meg, hogy szeretem magát. Ennél az Íróasztalnál, hol számomra maga szokta faragni a tollakat, hegyezni a ceruzát, ugy ültem, mint a gazda: a szeretett és várt gazda. Egy vadonatúj Sergent-Major ceruzával javitgattam éppen a vádbeszédemet. Köszönöm, hogy visszaemlékezett rá, melyik a kedvenc ceruzám.., Mindenesetre igen bosszantó, drága Lucile, hogy ezen a földön aznelső bűntett egy férfi meggyilkolása volt, s hogy. jelen esetben nem hivatkozhatom rá. De ez a mód, ahogy felidézzem és beszéltetem az első asszonyt, egy bizonyos Sárát, akit megölt a férje, szinte magától kínálkozik, s nagy hatással lesz a hallgatóságra.
