Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Az irnok: Lionel: Az irnok: Lionel : Az irnok: Lionel : Az irnok: Egy inas: Lionel : Lucile: Lionel : Lucile: Lionel : Lucile: Lionel : - 70 gám... Hogyan? Kulcsra zárkózott? Nagyon kérem, nyissa ki! Még akkor is, ha netán olyan levelet irna, amit tárgyalások előtt szokott a kezembe csúsztatni. Egy olyan levelet, ami még módosíthatja a, vádbeszédemet a gyilkos és a feszület előtt•... /bejön/ /visszamegy az asztalihoz és aláírja az elébe tett iratokat/ Tisztelettel megjegyzem ügyész ur, hogy az előzetes vizsgálat azzal a bizonyos eljárással mégis csak nyert valamit a Tournemire ügyben... Toitrnemire megölte az apját és megjátszotta a némát. A káposztasalát megvonása a legszörnyűbb részleteket csalta ki belőle. Persze jó segítség volt a biztositó tü is, amit pirosra izzítottak és a nyelvét szurkálták vele. Hol van a letartóztatási parancs dátuma? t Azonnal hozom, ügyész ur. Majd, ha csengetek... Dolgozni szeretnék. /kimegy/ , /bejön. Csokor virágot tesz az egylábú asztalkára, majd kimegy/ /Újra Lucile ajtajához lép/ Talán beteg, Lucile?..Peleljen. Csak egy szót szóljon... Kifeszítem az ajtót, Lucile, ha nem nyitja ki. /megjelenik az ajtóban/ Végre! Lionel, miért jött vissza ilyen hamar? Hamar? Miért kopogott az ajtómon? És miért nyittatta ki velem? Azt hittem, rosszul van, drágám... Nem tudtam mire vélni...
