Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Polgárai, útjaiknak felét a szerelemnek szentelték* Milyen felséges útvesztőt rajzolt a,lábuk nyoma! Követni egy aixi nőt és férfit, annyit jelentett, mint a szerelem ösvényén járni. Micsoda nevet adsz az efféle időtöltésnek! Ez a neve!... A szerelem neve: vágy, üldözés, ajándék, irigység, üdvözült boldogság és reménytelenség! j Számomra nem! Én a szerelmet csali szerelemnek hivom. A szerelem volt Aix egén a fénylő csillag a maga kiváltságaival: a férjek bizalmával, az anyák vakságával. A csendesebb hónapok, junius és szeptember zivatarai a találkahelyeknek ünnepélyesen emelkedett hangulatot kölcsönöztek. Az élet apró örömei: a fagylalt, a tánc, a gyönyör értékével birtak, mert a szerelmet szolgálták. A szenvedély nálunk ragályos járvány volt, de senki sem szólt ellene.. Marseillban a pestis dult, itt a szerelem. Idegenek és ismerős családok között egyképpen divat volt a szerelem... Egy férfi és egy nő, bár tiz éven át közömbösek voltak egymás iránt, valamely szép napon olthatatlan lángra gyúltak. Senki sem lehetett bizonyos benne, hogy nem égeti meg magát éppen azzal, aki talán a legközömbösebb volt a számára... Mennyi szerelmes aggódás! Micsoda mámor! És ime: megérkeztél az ügyészi-férjeddel!... Lucile és Lionel! v Lucile és Lionel szeretik egymást és nem fogadtak meg semmit! Limousin-ből jöttetek. Arról a vidékről, amely a legtöbb -pápát s a legkevesebb szerelmet adja a világnak. És Lionel nem » lett hűtlen sem a féltékeny férj-sorsához, sem tisztakezü birói hivatásához. Már az első hónapban minden szerelmi liaisonba beleütötte az orrát. Nem is beszélek a városszéli kertes házacskákról, ahonnan, csodálkozva látta negyedóránként kijön-