Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Nekem ez elégtételt szolgáltat. Kétféle asszony van a világon, Lucile. Az egyik fajta nem ravaszkodik a testével, akárcsak én. Ezeket .maga megveti. A "bujaságuk legtöbbször csak adó, amit a tisztaságuknak fizetnek. A többi? A magához hasonló? Kérdezze meg csak titkon saját magát! - A tisztaságuk inkább hadisarc.., Maga eleget fizetett. Belmentem a további terhek alól. Köszönje meg nekem és szálljon le a pátosz színpadáról. Biztosítom, hogy magáraöltött drámai köntös alatt mindenki törékenynek és mezítelennek látja... És menjen egyenesen előre az élet felé!., Isten fog felelni önnek erre... De most már valóban ők jönnek.. Armand jön! /belép/ a császári ügyész ur van odalent. Istenem! Mit kiván? Megtudta, hogy Madame Lionel Blanchard itt van és várja Madame-ot. Elvesztem! / elmegy/ Felvonásköz a drámában, Lucile. íme: a polgári komédia követeli jogait. Maga értesítette a férjemet? Nem, de vártam, hogy megjön. S hogy mégis itt van, a maga hibája. Tegnap a cukrászdában, a platánok alatt, egy meggondolat/ lan nő elárulta az asszonyokat és elszabadította a férfiakat. Ma, a világ minden táján a férjek tul korán érkeznek, késve utaznak el, mindent kitalálnak, elkérik a postástól az áruló levélkét, visszatartják a feleségüket a találkáról egy hirtelen támadt luinbágó miatt, kinyitják a kettősalju fiókocskát, s ott találják a bizonyítékot, hogy a fiuk nem is az ő fiuk. Az Isten egy kicsit késett: a férje megelőzte. Ne tegyen szem•i \ rehányást senkinek ezért, amit maga hivott ki önmaga ellen...