Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Paola: Lucile: V 1 Paola: - .65 tukat arra bizzák, akiknél minden lehetséges. Ugy-e nem kényszerit rá, hogy abba a mélységbe leszálljak? Nem tartja hivalkodásnak efféle megbocsájtható balesethez a mártirokat hivni segítségül? ' . ' ' ' v ' 1 Az ember azokat hivja, akik válaszolnak is. Maga Sarbette-et, a keritőnőt és valamennyi társát hivta s jöttek is. Jött a megszólás, az irigység és a paráznaság. Én azokat hivtam, akik életükkel bizonyították, hogy minden rossz eltöröltetik, nem azért, hogy a bünt bűnhődés kövesse, hanem egyszerűen azért, mert a rossznak még a nyoma sem maradhat meg. Hogy a jelenlétük zavarja, megrémíti magát és megrendíti .a cinizmusá4 ban, annál rosszabb magára nézve. Mégis csak itt vannak... Mezítelenül vetik oda őket a tömeg elé, mégis köntöst szőnek a mezitelenségükr elé s ugy járják a város széles utcáit. Letéf pik a körmüket, ujjukból folyik a vér, sebeik mégis begyógyulnak. Lángnyelvek fölé fektetik őket, tüzes rácsra, az izzó rostély égi muzsika hangjait süti a húsúkba, mégis fölkelnek róla és énekelnek. Egyetlen egy sincs közöttük, aki nem nyugtatna meg, hogy hamarosan megbékélve és érintetlenül megyek ha za. Nem megtisztulva, hanem tisztán fekszem az ágyamba ma este. A gyógyszer Marcellus halála, de minthogy ő vitt bele ebbe a zsákutcába, az Istentől kapja a büntetését, nem tőlem. Hálás vagyok a szép szentbeszédért. De megmondhatom-e, hogy az ön sorstestvérei, az öunővérei ilyen esetekben sokkal egysze« A / rübben cselekedtek? Zokszó nélkül útjára engedték az erőszakos tevehajcsárt, felálltak, ruhájukat leporolták és folytatták utjukat a sivatagban egészen a folyóig, ahol a révész szintén beszedte a vámot. A lelkűknek nem esett bántódásuk, mit számított hát a testük. Maga viszont nem ennyire közömbös a teste iránt. Ha valaki érintette magát, hát maga érintette önmagát. Hogy erőszakot szenvedett, minden titok felkavarodott magában.