Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Lucile : Paola: » - 62 fiakkal, akikről nem tudok és nem is képzelek semmit, mert számomra nem birnak férfiasság vonzerejével és más egyébbel, ami ezzel együtt jár.Ezek az én hajdani szeretőim. Egy csapat eunoch az uj szerető körül; ez minden, amit egy asszony, sze relmes életében összegyüjthet. Minden szeretőnkből csak enynyi marad, amennyi a szegény Orpheus-nak maradt a papnőkkel r való küzdelme után: egy kés, amelyen legelőbb a gyürüt lát* juk meg, egy szemgolyó, amelyben a hajszáleret inkább észre lehet venni, mint a tekintetet. Talán még egy mellbimbót s valamiféle illatot, lehetséges, hogy ezek az epizódok, ame/ tőkéletlenné teszik a tegnapi kalandjainkat.. .Marcellus most láthatatlan. De ezzel azt kockáztatja, hogy egy hétig a kelleténél többször fogja látni. Még az hiányzik a szerencsétlenségemhez, hogy ezt a titkomat is ellopja. i Ezt a titkot? Ami azt illeti, ezen a ponton is csillapitania kell az izgalmát, drága Lucile. Amikor egy asszony először • lép be a szerelem birodalmába, - akár kedvére, akár az akarata ellenére, - azt hiszi, hogy a szivét titkok járják át. Azt hiszi, egyedül van egy virágos kertben vagy a pokolban, azt hiszi, a föld alá zárták, vagy az égbe emelték. Pedig éppen az ellenkezője igaz. Egy olyan palotába lépett, ahol az egész világ látja őt. Fala és teteje ezer, meg ezer tükirö't tartanak felé. E tükrök minden mozdulatát továbbitják, a falak akkusztikája a leghalkabb sóhajt is visszhangozza. 0lyasféle ez, mint a muzeumokban látható medence, amely min\ dent kikiált, amit az átellenben lévő medencében suttognak. Mindaz a dicshimnusz vagy rossz, amit egy asszony a szerelem ről elmond,más asszonyok dobhártyáját hasogatja. Ne higyje, hogy kibújhat a törvény alól. Mint azok a magához hasonló nők,akik a teremtés óta odaadják 'magukat,vagy akiket meghóditanak
