Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

- 63 tegnap este maga is, mindnyájunk szeme láttára, nyilvánosan feküdt le... Ó Istenem! Természetesen az Isten szemeláttára is! De - és éppen ezért jöttem, hogy megnyugtassam - a férfiak előtt nem.... Anélkül, hogy egy szót is váltottak volna egymással, anélkül, hogy a győztes nevét továhh adták volna, Aix asszonyai, kezdve a fürdősnőtől a hadbiztos feleségéig, dél felé mind tudni fogják, hogy a szép csökönyös immár közéjük tartozik. A férfiak azonban semmit sem fognak meglátni, semmit sem fognak megtudni, hacsak maga meg nem mondja nekik. Ha botrányt csap, sokat ,koc/ káztat és rajtaveszt... Nem hozom fel magának Armand-t és a tegnapi árulását. Marcellus magától tudta meg, amikor idejött és vitázott vele, hogy a tisztáielküséget, a becsületet és az erényt, a vakmerőségnek, a szenvedélynek és az örömnek ezt a három ifjú hajtását ölelte. Nem érdemelte meg. Saját magától sohasem jött volna rá. Maga olyan ajándékkal jutalmazta, amit sohasem szabad adnunk a férfiaknak. Mi többi asszonyok nem ajánlunk fel nekik mást, mint a "titokzatos" nőt. A mi vonzerőnk abban rejlik, hogy ezek a nagylelkűségükben és a nő birtoklásának vágyában egyképpen elbizakodott bárgyú jószágok szá» mot vetettek magukkal, hogy az öleléseikkel semmitől sem foszttanak meg minket és semmit sem nyújtanak nekünk. Nekünk az ölelés szükséges valami. Éppen ezért fontos, hogy a női összefogás ártalmatlanná tegye... Ne kövessen el többé efféle hibát: ez az utolsó tanácsom. Csengettek! Valaki jön! Ők azok! Nem jön senki... Ismerje meg már végre őket. Ünnepélyes alkalmakkor a férfiak annyira el vannak telve önmaguktól, hogy gondosan vigyáznak, nehogy túllépjék az ilyenkor illendő lassított tempót. Meg fogják ölni egymást, de a segédek üdvözlése