Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

0 Lucile: Paola: Lucile: Paola: Lucile: Paola: Lucile: Paola: i > - 61 így azonban egy méltatlankodó, de reszkető, önön testében csor dultig kielégült, felkavart lelkű, Istentől látogatott Madame Blancbard-t látunk viszont. Benne állítottuk vissza - majd Marcellus elmondja milyen tudatosan - a világ legelső szerelmi egyesülésének lidércnyomásu emlékét,. Itt van ön, szorongással, bűnnel, szerelemmel terhesen... Isten, tedd, hogy megöljék! Jól megfigyelte, jól megnézte Marcellust? Hiszen azért jött ide. Talán nem tetszik? Hallgasson! Legalább ne legyen olyan arcátlan és hallgasson! Egy férfi halálát várjuk és maga folyton beszél. Nagyon alkalomszerű. Halottvirrasztáskor szokás beszélgetni. A haldoklók ágya fejénél a gyűlölködő sogornők halkan, de kímélet nélkül folytatják a marakodást. A mi családainkban tulajdonképpen azért halnak meg, hogy a közelgő' halál fényében jól kiadós vita alakuljon ki. Maga a gyűlöletben sem hisz? A gyűlöletnek sohasem lesz vége, Lucile. Mostantól kezdve, ez után az eset után tisztábban fog látni és enyhébben fog Ítélni. Én éppen ezért jöttem, hogy segítsek magának. Maga szörnyűnek tartja ezt az esetet s azt hiszi, hogy van rá orvosság. Hát ez kétszeres tévedés. Arra, ami önnel történt, nincs orvosság, de nem is történt semmi különös. Egyetlen szava sincs, ami ne lenne gyalázkodás! És ne lenne igaz... De nem tesz semmit... A szerelem nem hagy nyomot, Lucile. Fel kell világositanom magát a szerelem törvényeiről. tulajdonképpen hiu semmiségek törvényei. Szükségtelen megöletni a csábitót. Az önző, visszahúzódott szerető egymagában is megjhal. Még emléke sem marad róla. A mi asszonyi agyunkban az Isten tintával huzza alá a vágyainkat, de a radir« ja kitöröl önnan minden csömört. Néha találkozom az utcán fér-