Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Lucile

: Marcellusi Armand

: Marcellus

: Armand: Lucile: Marcellus: Armand

: i Marcellus

: Armand: Lucile: Armand: Marcellus: mégegyszér es azután, becsületemre megölöm magam. Egy óra múlva megölöm magam... Figyeltél-e a szavamra? Nem! Szólit hát a felravatalozott halott ! Feküdj le ! /hirtelen belép/ Engedd el azt az asszonyt, Marcellus! Mit keresel te itt? Azt, amiről sohasem hittem volna, hogy itt találom meg. Valami olyasféle, mint a becsületem. De ugy látszik, a sors kedvez nekem... Ne menjen el, asszonyom. Nemsokára távozhat velem együtt... Sziveskedjék leülni. Köszönöm. H«tgyd el a házaimat! Nein hagyom, Ezzel persze nem azt mondom, hogy ez a ház az enyém... Megtudtam, hogy az elmúlt esztendőben a feleségem minden reggel idejárt. Ezért van hát jogom rá, hogy ennek az évnek egyik reggelén idejöjjek. Csak most az egyszer. Tekintettel voltam az időpontra és soha többé senki sem fog itt látni. Egy kicsit megkéstél. Az imént még valóban késve "értem ide, mert a feleségem miatt jöttem. Megkéstem, mint általában a hiszékeny és megcsalt férjek. Egy esztendő késés előny még az ő számukra is. Né* 1 / hány perce azonban már itt vagyok, mindent hallottam és az az érzésem, hogy most pontosan érkeztem. /feláll/ Nagyon kérem, menjünk innen. Fogadjon szót nekem. Még hálás lesz érte. Maradjon legalább addig, amig beszélek, s ön legyen éppoly hallgatag, mint tegnap a cukrászdában. Mostani hallgatása visszaadhatja nekem azt, amitől tegnap megfosztott, sőt, még annál is többet! , Hagyd el a házamat! Parancsolom!