Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Armand: Marcellus : Armand: / Marcellus: Armand: Marcellus: Armand: t - 55 Parancsot nem fogadok el tőled, de a kívánságodat megértem. Ugye milyen "bizarr dolog, hogy egy férfit látsz magadnál? Különös; egy férfi a csábitó kéjenc lakásán. Még csak le sem ül, meg sem nézi a képeket. Nem reszket és nem turbékol. Egyszerűen csak tűrhetetlen. Tudja, hogy mit akar és ez nyugtaianitó! Ugy-e félsz? Nagyon rosszul játszod a Parancsnokot! Azt én is tudom. Mindent rosszul játszom. A férjet is, a barátot is. Ez a végzetem. Az élet nem osztott rám hizelgő szerepeket. Itt a földön csak a csábitó szerepe csábitó. Köszönöm és most menj! Nem bókolni akartam. Egy csábitó még sohasem csábított el senkit. Az a szerencsétlen, aki ezt a rangot viseli, csak a többi férfi megbízottja, hogy mentesítse őket a léha, a romlott és követelőző nők szeszélyeitől. Csupán bűnbak. Te is csak áldozat vagy. A csábitó az,aki elcsábittatik. Például Paola. * Paola nevének nincs helye ebben a vitában. Paola jóbarát. Ez minden és... Valóban; semmit sem értesz az egészből Marcellus! Ugy tekinted ezt a napot, mint a többit. Amikor reggel kinyitottam az ablakot, azonnal láttam, hogy mi van ma: a leszámolás napja. Az ég csillogóan kék és tiszta, de valami láthatatlan vonal szeli át. Látnivaló, hogy a leszámolás ege és te, magadban, ahelyett, hogy egybevennéd az igazságtalanságot és a bosszút, különválasztod őket s megy mindegyik a maga rubikájába. Ki • kellett volna ma reggel nyitnod az ablakot és megnézned a választóvonalat. Bátorságot adott volna a számvetéshez. Ugy őszintén beszélnél, megmondanád az igazságot s nem azt felelnéd, hogy Paola jóbarát volt, ez az egész, de... Milyen furcsa, hogy a megcsalt férjek méregbe jönnek, ha a felesé-
