Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Lucile : Marcellus : Lucile: Marcellus: Lucile: Marcellus: j Lucile : Marcellus : Lucile : Marcellus: - 53 Ó Istenem! Milyen gyáva! • Maga az én asszonyom! Maga is annak vallja magát! Ne higyje, hogy megelégszem azzal a násszal, amiről nem is tudott. Én tudom, hogy ISiga kicsoda. Maga a megtestesült szerelmes csók, az odaadás, a gyönyör. Még nem ismeri önmagát, de akarom, hogy megismerje. Segitség! Én vagyok a te menedéked és nem is lesz senki más! Ne makacskodj, hogy elrejtsd magad elől; mi voltál, mivé lettél • tegnap. Nem tudom még, mi lesz a kettőnk viszonyából, de s » azt tudom, hogy a konvencióknak, az ostobaságnak és az ügyeskedésnek vége. Azt hiszed, hogy elért a balsors... Nem! Egyszerűen csak az élet tárult ki előtted. Mindörökre bucsut mondtál a boldogság nélküli boldogságnak, az összeforrás nélküli házasságnak, a dicstelen dicsőségnek. Küzdj és har% colj magadért! Nincs szebb látvány a védelemnél, amit az erény először emel a szerelem ellen! Gyűlölöm önt! Nem igaz! Nem gyűlölsz engem! Az asszonyoknak nem a szájukból nem is az eszükből, hanem a szivük mélyéből kell kicsikarni az igazságot és a bizonyosságot. A tegnapi férjedet a hazugságaiddal tápláltad. De most itt vagy és nem mégy el innen! Ó halál! Halál! Csak jöjjön az a te halálod. Azt hitted, félek tőle? Akár el is pusztulhatok már, mert megtaláltalak. Csak egyetlen szót szólj és már nem létezem. Azon a napon és abban az órában, amikor kivánod. Szavamat adom rá. De azzal a feltétellel, hogy még egyszer á karomba szoríthatlak. Nem hallgatok önre! » De igen! Hallod a szavam ós megismétlem. Légy az asszonyom
