Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Marcellus: \ Lucile : \ 1 t Marcellus : Lucile: Marcellus: Lucile: Marcellus: Lucile: Marcellus: - 52 Engedje meg, hogy előbb gratuláljak magamnak. Ugyancsak benne vagyok a szerepembe, mert az ön személyében a halál látogat meg, mint régi metszeteken, amikor Don Jüantól a bűneit kéri számon. Nem nagyon érdekel, miféle egyéb bűnei vannak. De tegnap, önre nézve a legsúlyosabbat követte el. Talán túlságosan megtiszteltetés az ön számára, hogy dráma-hőssé váljék. Ebből azonban dráma lesz és az akaratomból nem engedek. Ugy kapaszkodom a halál gondolatába, mint a gyermek az édesanyjába. Egyedül ez vezet vissza az életbe engem. Résztvevő vagyok, még a légynek sem ártok, egyetlen karmolás képes rész» * ' ' vétre inditani, de magát megindultság; nélkül nézném koporsóban. De hiszen a hitvese vagyok, Lucile. Van egy fekete ruhám. Holnap felveszem... Peleijen hát. Miért ez a megvetés? Nagyon jól tudja, mit fogok felelni. Igazán nem tudom. Folyton figyelem, mióta itt vagyok. Ezen az éjjelen ugy képzéltem, hogy ismerem magát. A kérésem egyszerű és ahhoz a pokoli lényhez szól, akit én önben ismertem meg. A pusztitás szelleme is egyik bűne, mondhatnám, megrögzött szokása volt önnek. Csak jelt adott neki s máris megjelent. Hirtelen átugrott a palánkon, s mint a gyantás fáklya, elégett, szertefoszlott. Attól, amit most látok, még olyan messze van a halál, mint az elitélt a guillotintól... Semmi baj! Gyalog fogja megtenni az utat. Nagyon szivesen, de ez az ut rfagán keresztül vezet. Engedj en el! * Soha többé! Még nem szabadult meg ettől a násztól. Maga jelentette ki! Maga az enyém. Még mindig az enyém! Egészen addig, amig ez a nász véget nem ér, tartson bár néhány óráig, jogom van kivánni, amire vágyom!
