Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Marcellus : Lucile: • Marcellus: Lucile: - 51 tak: az ön gaztettét, hogy ne maradjon nyoma sem rajtam, változtassam véletlen balesetté, valami más korban megesett dologgá. Tévedésből egy letűnt évszázad tört be szerény és egyszerű életembe. Nem tudom önt máskép felfogni, csak mint a múlt semmivé foszlott figuráját... Önnek meg kell ölnie magát. Csak ezen az áron leszek képes utálat nélkül kiejteni a Marcellus gróf nevét. Vajon a halál nem lenne-e túlságosan közel a nászhoz? Már túlságosan is távol van tőle. Többet reméltem öntől, vagy végzettől. Egész éjszaka és még reggel is azt lestem, azt kérdezgettem, azt vártam, vajon hozzák-e hirét, hogy ön \ megölte magát, vagy esetleg halálos baleset érte. Azokat, akik megérdemlik, a sors megkiméli az öngyilkosságtól. A váratlan halálával szinte legyőzne engem, ön ugy fog meghalni, mint azok, akik sokat akar talc elérni és akiknek az 1 életből való eltűnésük szinte feLmagasztosulást jelent. Már látni is véltem angyalai: a fulladás, a pisztolygolyó, és a vértolulás angyalai körében. De csak lanyha hireket kaptam: Marcellus gróf lóháton ment bevásárolni, Marcellus gróf a kávéházban reggelizett annál az asztalnál, amit tegnap nekem engedett át. ön tehát életben van. Sőt, mint mindennap kezdetén, felkészült az életre. Van még élete: ez a visszataszító élet... Idejöttem hát. A háza előtt semmi zűrzavar. Az ablakból nem lengett fekete zászló... hát feljöttem. Azt miért nem kérdezte meg vajon Blanchard ügyész' urat nem érte-e agyvérzés, a kocsija nem zuhant-e szakadékba, hogy valamelyik áldozata, például Marcellus gróf, nem hivta-e ki párbajra, nem ölte-e meg?... Ez is jó megoldás lenne. Feleljen inkább a kérdésemre.
