Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

- 40 Marcellus: Paola: Marcellus: Paola: Marcellus: Paola: « Marcellus: Paola: Marcellus: Paola: Második felvonás /: Marcellus lakásán. :/ Mit keresel itt nálam ilyen korán reggel? Azt hiszem, egy teljes esztendőt tévedtél. A nászi ruhádat keresem. És te lennél a jegyes? Nem holmi felujitásról van szó, hanem egészen friss nászról. aeg fogod köszönni nekem. » Nem hiszem... Tudod-e, mi az igazi nász? Egy rokonszenves fajtáját ismerem: amikor "bűn és erény kelnek egybe. A bűn! Ugy beszélsz, mint Blanchard ügyész ur. Ő még ugy beszél, mint' valami vénlány. A vénlány meg ugy, mint a jóisten. Heggel kilenckor egyetlen férfinak sincs kedve eljátszani a bün szerepét. A bün amugyis nőnemű, ebben az bórában meg különösképpen az. Ismerem már a vissza-visszatérő frázisaidat. A férfi minden reggel tisztára mosdva ébred, mások hiányában ővé a szűz

es/ sége és a tiszta hajnal. • Ahogy kivánod. Azért gyötörtél hát engem tavaly a hajnali találkáiddal? Bármennyire is oda legyen láncolva a férfi a szeretőjéhez, mindig csak igazi asszony mellett ébred. Szűk sége van a felejtés idejére. Tul korán érkeztél. A férfi igazi asszonya a gyávaság. Csak neki adja át magát teljes bizalommal, amikor esténként aludni készül. Milyen szomorú látvány az alvó férfi annale, aki szeret. Az alvás nemcsak alibi az alvó számára, hanem sok mindenről árulkodik is. Sokszor megfigyeltelek alvás közben. A szemöldököd olyan naiv volt, a lapockád olyan gyermekien ártatlan, mint ha más céljuk sem lett volna, mint a vétket a társnőd tes-