Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Armand.: Eugénie: Armand: Eugénie: Armand: Eugénie: Lucile: Armand: Eugénie: - 18 íme: ez az egész. Csupán egyetlen szót kérek Madame Lionel Blanchardtól. Az előbb igaza volt, Eugénie. Egészen természetes, ha egy asszony fárasztónak találja, hogy megszólaljon. Fárasztónak és bonyolultnak, összegyűjteni a lélegzetet a garatban, amikor az inkább a gégefőben maradna, rezgésbe hozni a hangszalagokat, felajzani a nyelv izmait, pedig azok inkább a nyálkamirigyekre s az izlelőszemölcsökre szeretnének hagyatkozni: ezt egy fuvolás kötelességszerűen megteszi. De nem teszi egy asszony, hacsak nem a férjét kénytelen megmenteni vele, vagy megmondani a partnerének, mennyire becsüli és szereti... Madame Blanchard engem nem becsül és nem szeret.Hallgatásából eztkövetkeztetem. Egyszeriben milyen józan lett. Isten vele asszonyom. Most visszamegyek a hűséghez, a szerer lemhez, a boldogsághoz és soha többé nem hagyom el. v . A A viszontlátásra, Armand. /visszafordul/ Még valamit kérek Madame Blanchard-tól. Ha lehetetlen elérnem, hogy megszólaljon, legalább igyék. Igen kellemes egy pohár friss vizet odaemelni az ajakhoz. Ha Madame Blanchard egyetért velem, ha igazat ad nekem, kérem, emelje fel az ajkához a poharát. Mondhatom azt is, hogy nagyon meleg van és jól fog esni a friss ital? A viszontlátásra, Armand. /Armand Lucile-re néz. Lucile nem iszik. Armand megindul. Mikor már elment, Lucile öntudatlanul az ajkához emeli a poharat. Armand hirtelen megfordul és meglátja azt. Arca felragyofe./ Ó én bolond! Ittam, anélkül, hogy ódafigyeltem volna! /Összetöri a poharat/ /megdöbbenten lehunyja a szemét./ Tudod-e, mit csinálsz? Botrányos jelentet okozol. Armand olyan