Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Eugénie: Armand: Eugénie: Armand: - 16 ­És ez mind igaz. De sohasem hallottam, hogy: a feleséged sze­retőt tart... A feleségednek szeretője van... - Azért nem hal­lom, mert. nincs szeretője. Mennyire óhajtja, hogy Madame Lio­nel Blanchard a végére érjen már a költeménynek, hogy hallhas­sam, amint velem együtt örvendezik. 4 V • Ha azonnal abba nem hagyja Armand, elmegyünk... Nem igaz. Madame Blanchardnak nincs szándékában elmenni. Ő nem tartozik azok közé az asszonyok közé, akik megfutamodnak és kiegyeznek. Inkább halálig elhallgatja, amit mondania kel­lene. De nincs igaza. Megmondom azt is, hogy miért... Mert én is olyan vagyok, mint ő. Én is irtózom minden gyanústól és kétértelműtől. Én is, akaratom ellenére, néma és ellensége / leszek a kétértelműség s a mezitelenség láttára. A felségem egyes ötletei vagy érzése nyomán tétovázom, talán szemet hu­nyok fölöttük, de soha sem teszem azt testi hibáival szemben. Most frissiben, szemtől-szembe, próbára tettem a feleségemet, ügy itta a csokoládéját, mint egy tiszta asszony, a datolyát ugy ette, mint egy hűséges asszony, a vizet pedig ugy itta, mint az az asszony, aki a férjén kivül más férfit soha nem lá­tott, nem ismert s nem is érintett. ' \ Ki kételkedik benne? Senkisem vitatja! Én bizonnyal nem vitatom. Én becsülöm őt... Különben is, ha a feleségem megcsalna, egy órán belül megtudnám, mert módomban van ellenőrizni. Naponként ellenőriztetem.. Naponként legalább egyszer váratlanul meglepem odahaza, csend'esen nyitom ki az aj' tót, nem azért, hogy Paolát lepjem meg, - Isten őpizzen - hane] csupán magát a házamat. Most is éppen onnan jövök, szép Eugé­nie. A bizonyiték, tehát egészen friss. Csak ártatlanságot ta­láltam odahaza. Sorra vettem a bútorokat: sem a kisiróasztal, sem a fiókos szekrány, sem a nagy asztal nem vallotta nekem, hogy a rózsafa és a mahagóni már nem rózsafa és már nem maha-

Next

/
Thumbnails
Contents