Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Eugenie; Armand: Eugéni e: Armand: Eugénie; Lucile: Eugéni e; Lucile: Eugéni e; Lucile: Eugénie: Armand: - 14 i meg tőlem is. Akkor megérteném. Természetes magyarázat leni ne... Szegény jó anyám látni sem akarta a Brignoles-i polgármester feleségét, mer.t korall füzért hordott a nyakában. Ugyan kedves Armand! Végre van ezen a nyomorult földön egy asszony, aki nem hajlandó hiábavalóságokat beszélni, akinek joga van szoborrá változni akkor, amikor ő akar. És maga még / / • gyötri a csacsi kérdéseivel! Akkor most még egy szobor is válaszolna nekem. Ha Lucile most engedne, azért tenné, mert ostobának tartja magát. Azért tenné, hogy megmondja: olyan, mint a többi. Nyakas és önző. Semmi érzéke a sziv és csend iránt... Micsoda szerencse! Micsoda előjog! Madam Blanchard kétségtelenül sohasem némult el jobban! Köszönöm asszonyom! /Visszamegy a feleségéhez/ Most boldog vagy, hogy a szerelem szót, mint Valami bonbont szájadban tartogattad? < * Nem olvadt el. És ha nyilvánosan megpofozza Paolát, akkor hajlandó leszel \ megmondani neki, hogy milyen idő van?..És ha megöli? Attól nem kell tartani, csak komédiázik. Paola azonban nem komédiázik. Majd bebizonyitja neked!... Szegény Arm'and!... Mi történt veled ma, hogy ennyire kegyetlen vagy a férjekhez? Semmi különös... Megöleltem az uramat, mielőtt elutazott Draguignan-ba. Magam elmosogattam a két ó-marseille-i porcellán reggeliző készletet és elolvastam Lamartine: Költői l Harmóniák cimü kötetéből két verset. Azután megirtam az uramnak, hogy elmostam a két reggeliző készletet és hogy elolvasó tam két verset á Költői Harmóniák-ból. . Már megint itt van! Igen, visszajöttem. A férfiak ott szokták felejteni a keztyü-