Roldan, Belisario: A gauchó tőre; Fordította: Possonyi László; Q 150

- 15 Julián : ügy paraszt: Julián Mária Julián Mária Julián ugarként áhitlak én, - bogáncsa a vad sikságnak hogy esőzd csókod felém, egy varázsszavadra várva, nem éltet, csak a remény. IX.jelenet, ülőbbiek, Mária. Mária : /Az erdő felől tart a kastély felé, üde,föltürt ujju.szép parasztlány.;fonott kosár a kezében s tréfás mozgással Julián felé lépeget/ ünnyi szépség,ennyi kellem hogy fér meg együttesen ? Tedzi már a hal a horgot _ s rá is harap, atuől tartok. Anélkül,hogy sérteném, kérdésem ismétlem én. Isten hozta,Julián, mért állit meg,mit kivár ? Teltkeblü leánya

anépnek, piruló gyöngyszeme nemének, szemérmesen duzzadó két karját királva, naptól csókoltatja barnára a réteken... avagy kalászt hajlongva gyűjt ő s az ért szemmel versenyre kélőn irul-pirul, i -» gyümölcsként,mit nap heve érlel aranyból s mézből kevert lével, ha kivirul. Ó! Ki hódit egyszerűségében az arca rózsa,haja ében, 3 pirul ha kell, szemében vágyak tüzét hordjam szemóid je, mint tarlón a rós^sa lángot leheli. S ha eke tör fel dus barázdát, két kézzel szórja rá a buzót, s kalászszedő;