Roldan, Belisario: A gauchó tőre; Fordította: Possonyi László; Q 150

- 14 I ^ vagy röptös,dalos pacsirta, ki párja fészkére száll, erkélyedig fölrepülvén, bár lennék dalos madár. „,zépséged illatát szíva, ott megsúghatnám neked, hogy szenvedél.; em halálos s nélküled elepedek, gy paraszt :/Az erdő felé szól/ Szerelmes áll hét a házhoz... Julián : Ablakid ryilását hallva az alvó táj megremeg és hogy te hoztad a hajnalt, azt hinné egy hivő 3ereg. Bibor sugárzik belőled, aranynak sárheve fűt, raert éget s hevit szerelmed s hajnalként,fényt ontva, üdv. i i ar

t arita : / Visszahúzódik az erkélyről, a gitár-szó elhallgat/ Julián Julián : d ha elbújsz, caelá nem ér célt, mert csillagsugár nyomán, verseim szárnyakká válván röpitik rád a szenvedélyt. / a gitárosokhoz/ rengessétek,barátim. /A lassú zene ismét megszólal/ Verseim i'efeléd törnek, az égre pacsirta száll, boltivén rut börtönödnek dalol egy dalos madár. Azt mondja,ne légy kesergő, nem messze lágy fészke vér, Övében tőre,nem fél ő, Lrted ördöggel szembeszáll! iöld dala bennem kél azíámyra barázdák visszhangjaként, le vagy a verőfény rajta s hinted rá a jó reményt. irrasztlak s te vagy a hajjal v éjszakám sugáraként. felhő vagy kiszikkadt tájon,