Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

Androszov: Adelaida Vasziljevna: Gora: Granatov: Eszénia: Androszov: Adelaida Vasziljevna: Kszénia: Adelaida Vasziljevna: Kszénia: Gora: Kszénia Granatov: Kszénia: «40A szeme az anyjáé. Nem találom. Ca me degout telle facon de m'

examiner. /élesen/ Beszélj oroszul ! Ne kiabáljon rá Emitrij. Igor ideges fim. Csak nyugodtan gyermekeim, nyugodtan.Mind olyan zavartak ? Kit gyászolsz Kszénia? Apámat. Három hónappal ezelőtt halt meg. Sokáig betegeskedett, nehéz időket éltem át vele. • Miből éltetek? Betsy Kasinceva segitett nekünk.Emiékeznek rá? Gazdag...barátja van, egy angol. Külömbem elég undok alak, soha nem vitt magával a kocsiján. Ködben éltem. Semmit se tudtam végiggondolni. Minden gondolatom ittjárt Oroszországban. / Most meg sok mindenre alig ismerek rá.Ugyanazok az utcák, ugyanazok a házak, de mégis olyan furcsák.Mintha nem is volnának valódiak. Szinte nem is hiszem,hogy hazajöttem. Minél tovább lesz itt, annák kevésbé fogja hinni. Annyira elgyötrődtem, amig megszereztem az útlevelet és a vizumot. Már azt hittem, nem kapom meg és ez egyenlő lett volna a halál-