Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

-36Adelaida Vasziljevaa: Persze, hiszen én isaerem ezt a Lihoaszkijt! Andreszov: Csak ismerte. Adelaida Vasziljevna: Talán... Andreszov; Meghalt. Szegényről agy döntetett, hogy kitörje a nyakát egy vonattöltés lejtőjén. .4 Adelaida Vasziljevna: Dmitrij hiszen ez az lesz, akivel... Granatov: Csapa fül vagyok Mihail Mihajlevics Adelaida Vasziljevna: Lihomszkij...igen Ő lesz az. Andreszov: Sokan már ne® élnek, a többi messze van. Üldögélte», lapozgatta» és a unit alakjai felvonultak előtte*. Adelaida Vasziljevna: /töprengve/ Lihomszkij... Andreszov: A Neva, a fehér éjszakák, Blok a fojtott várakozás és a jövő torkából már elindult a kérlel— hetetlen és nagyszerű az igazi, az egyetlen. A forradalom. Az aj ember. Eljött az óra,- megkondult a harang. Mi pedig Dmitrij Iljics aszunk az örök árral, hossza az utunk és nehéz, össze kell hát tartanunk. Adelaida Vasziljevna: Vagy talán rosszal emlékszem... Androszov: Itt van ez a badarság és ha van néhány szabad perce, nézzen bele már csak a kuriózum kedvéért. Granatov: Köszönöm. Érdeklődéssel fogom olvasni, mert ez ka jól emlékszem, bizonyos mértékig az ön Programm müve volt. /A kéziratot a táskájába teszi./ Androszov: /nevetve/ Program mü ! Igen, pontosan az. Szeret gúnyolódni a maga fiacskája Adelaida Vasziljevna!