Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

-21Reautkin: Granatev: Far ja ranfilevna; Redutkin: Marja ranfilevna: Redutkin': Lihemszkij: Gr

anatov: Liheaszkij: « Gr

anatev: Liheaszkij: Gr

anatev: Lihemszkij: Granatev: Lihomszkij: alig ismerem ős ezért nem is bizhatok meg magában.Az hogy az apámnál szolgált egyáltalán nem válik dicsőségére ós az én szememben nem jó ajánló levél.Remélem,hogy többet nem alkalmatlankodunk \ egymásnak. Hát most mihez kezdjek kérem ? Ahhez nekem semmi közöm. Te ezt tűröd Nyikandr? ! Hát mit csináljak Marja Ranfilevna, verekedjek? I \ Szágyelje magát Granatev polgártárs. Tábernekfióka ! És én nem lennék én, ha nem juttatnám még ezt az eszébe. Menjen el innen Marja ranfilevna, egészen nyugodtan. « /Elmennek, visszaülnek az asztalukhoz./ /nevetve/ Feltámadnak Dmitrij Iljics, előmásznak az árnvak, a kisórtetek ! tJ • * /feláll/ Magának ki kell józanodni, Lihemszkij. Jónapet. Ne, ne hagyjon el engem, gyémántom, ne hagyjon el. Engedje el a kezem. Nem tudom, aágnesbilincs kapcsol magához. Menjen a pokolba ! /Kitépi a kezét, indul/ Megbánja még, szépsége®, megbánja még ! Megint fenyeget ? /Visszaül/ Aha, mégis csak visszaült,...