Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

legyek stint valami ponty. No, tessék, nem talá1« az etkolomos üvegem...Nea tndoa megváltoztatni a természeteset, Dmitrij, bármennyire is szeretné a 3zevjet hatalom. Mégis , aegkéne kisérelmi, mama. rersze én nea hibáztatok senkit,Valószinüleg »indes aai történik, tökéletesei rendbea ran, de leg alább az engedtessék »eg nekem, hogy izgassr.r aagaa.No, itt az stkolón, majdnem kifolyt az egész. Nem xudok nyngodt lesni, mert se» vagyok szent, hanem közönséges gyenge ember. Ne® talál «nt a háló rékli» ás el sea ludom képzelni, hogy fogok tudni alndai hálórékli nélkül. Csak egyetlen éjszakát kell itt töltenie, aaaa. Csak egyetlen éjszakát! Kimondani könnyű, de át i kell élni ezt az éjszakát. Átélni ! Minden óra, minden perc közelebb visz a halálhet. /Hirtelen sirai keza/ J&j,

Dmitrij, ugy félek a baláltól. Granatev: Ugyan aaaa, hol vannak a cseppjei ? Adelaida Vasziljevaa* Ne légy goromba velea Daitrij, hiszen te vagy az én egyetlen kincse», az egyetlen boldogságom. Granatev: /leül melléje/ Tanul jen aeg uralkodni »agán, hisz minden rendben megy. Végetértek a gondjai, holnap Moszkvában leszünk ás ott nyugodt élete lesz. Adelaida Vasziljevaa: Jaj istenem, én egyáltalán nem akarok nyugodtan élni.Mindig melletted akarok lenni.Azt akarom,

hog okosabbnak, erősebbnek, bátrabbnak - Mindenkinél Gramatov: Adelaida Vasziljevaa; Gr ana to v: Adelaida Vasziljevaa: