Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

-4Granatov: Adelaida Vasziljevna: » Granatov: Adelaida Vasziljevna: Granatov: Adelaida Vasziljevna: « Granatov: Adelaida Vasziljevna: Granatov: Adelaida Vasziljevna: különbnek lássalak.. .0, milyen csodálatos homlokod van, Dmitrij ! N® jól van, ue a cseppjeit mégis csak vegye be. /Orvosságát ad neki/. i Hát talán nem volta® támaszod ezekben a borzalmas években, talán nem váátelek meg mindentől ? De, marsa, természetesen. En nem vádolom Kszéniát. Azért menekült külföléUre mert jobb életet akart 0 Igornak és mert az apja kényszeritette. De éa az ő helyiben, persze ne® igy cselekedtem volna. Dehát egy feleség sohasem tudja pótolni az édesanyát... Az unokámat, Gogát mégis csak szeretném egyszer látni. Nagyon kérem, erről soha többé ne beszéljen nekes. Nem fogok, igére®. Tudom,hogy el k^ell felejtened a multat. Szabaddá kell válnod, hogy elindulhass uj és nehéz utadon. Us te szabaddá fogod tenni magad fiacska®, ebben biztos vagyok. Csak a©st kezded kibontani a szárnyaidat, hiszen még csak 35 éves vagy, Dmitrij. Csak ? Sok ez mama, nagyon sok. Ugyan ! Néhány hónap, néhány hát alatt behozod az \ elmulasztott időt és széditő sebességgel száguldasz előre ! Hová ? Hová! A függetlenség, a dicsőség felé.A hegycsúcs