Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

-17Lihomszkij : Granatov: Lihemszkij : I Kf ~ Granatev: Lihemszkij: Ó, mintha könnyed remegés bujkálna a hangjában! A szent felháborodástól, vagy talán - a félelemtől ? Beszéljen nyiltan ! Hiszen én ely nyilt vagyok - én a senki a féreg J Is előttem /Granatovra mutat/ a tudomány, a kultur front, a hirnév/ a pezició. Mit tehetek én itt,? Mit tehetek ? Az ügyetlen fickó, akinek semmi se sikerült, néhány morzsát kot a szerencse fiának asztaláról. A vezetőállásu szovjet közéleti személyiség, Granatov elvtárs - elvtárs ! - és Lihoaszkij polgártárs - egy a számtalan hivatal számtalan dolgozója közül. Egészségere! Granatov ur - a pótervári nemesurfi, tábcrhck papácskával és Georgij Lihemszkij a falusi lódoktor fia. Egészségére! Megvet ? Utál? Tudom,hogy megvet, de nem sértődöm meg. Csak egyszerűen leszögezem ezt a szomorú rónyt és befelé zeke gok.rontot tettünk a múltra,'de ez az átkozott pont szétfolyik, dagad, terjed® akkora poca-lesz belőle, amibe bele lehet ragadni. Nem szeretné ugye ? A kultura és tudomány intézete - csodás dallamos szavak. De az "Oreszhon és Akarat" talán rosszul hangzik? • No, végre kimondta. Kimondtam és erre ön összetörte a konyakospoha-