Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

V -18rat. Semmi értelme - még elvágja a kezét.Egészségére! Granatev- : Lihemszkij : Redutkin: Karja panfilovna: Radutkin: Marja ranfilovna: Redutkin: Marja ranfilovna: Redmtkin: Granatev: Redutkin: Granatev: Redutkin: Eleget ivott már. Hagyja abba és beszéljen értelmesen. Hallja ? /A mozdony füttyjelet ad, a vonat elindul/ ) Megyünk. A lét megmagyarázhatatlan erői felé. Az ön dicsőségére Dmitrij Iljics, az ön eljövendő győzelmeire ! A fene a kutyapofsját, hegy vedeli a konyakot. Látja Marja ranfilovna? No, kisütötted már, hogy mit akarsz mondani, vagy még nem ? Nehéz d©l©g ez madam, nagyon nehéz. Akkcr gyerünk, indulás annélkül! Mars! Eel fogok sülni ós ennek maga lesz az oka. Menj csak, menj, te szerencsétlenség. /Redmtkin odalép Gr&natovhoz/ \ Engedje meg, igen tisztelt Dmitrij Iljics, hogy megboldogult édesapjának személyén keresztül ön elé merészkedjek és arra kérjem méltassa egy futó pillantásra jelentéktelen személyemet...egyszóval kérem - Redutkin Nyikandr vagyok. Ne a ismerem magát. Nyikandr - a nagyméltóságú urnák, az ön hires édesapjának küldönce. Halkabban maga...idióta. Csodálatosan hasonlit a megboldogultra - különösen