Gyárfás Miklós: Kis dramaturgia; Q 143
nek a hősök. A szavak, amelyek az epikában végtelen tájakon csatangolhatnak, itt szigorú csatarendbe állanak s megfeszített erővel harcolnak a végső cél érdekében. Itt nincs pihenés, lírikus elandalodás, csak tett van. De azért ne féltsük a szavakat a drámától, hogy talán a könyörtelen dramaturgia csak egyoldalúan cselekvésre akarja használni őket. Nem, a szavak a szép hangzás, a Jó ritmus, a színgazdagság öltözetében vívhatják legeredményesebb harcukat a cselekvésért. A dráma lírikusán is oselekedtetl őket. A drámai nyelvet, mint magát a drámát, elsősorban a tömörség jellemzi. Ennek a tömörségnek pontos magyarázatát adja Gorkij: "Az Író munkája közben egyidejűleg alakit tetteket szavakká és szavakat tettekké. Munkájának a szó az alapanyaga." Gorkijnak ez a mondata bizonyára az eddigieknél sokkal mélyebbre világit a dráma lényegébe. Igyekeztem eddig arra irányítani a figyelmet, hogy a dráma a legdialektikusabb műfaj, a kölcsönhatások, összefüggések megrázó életszerűséggel jelentkeznek benne. A cselekmény ós oselekvés, a cselekmény és jellem, a cselekmény ós nyelv, csupa kölcsönhatás, amely a dráma egységét adja. A párbeszéd, a vita, az összecsapás, az érzelmi változás, minden, minden a szavak cselekvő erején keresztül történik, lei< < rás helyett a néző diszletet és jelmezt kap, lelkiállapotok 1 < részletes elemzése helyett a színjátszó megelevenítő játékát. i • / A cselekmény és nyelv kölcsönhatására Tóth Kálmán okos, szellemes A drámai nyelvről cimü tankölteményéből idézek két verszakot:
