Gyárfás Miklós: Kis dramaturgia; Q 143

- 26 A drámatest csak összefüggve szép; Nincs .16 cselekmény, ha nincs .16 meséd. S ha nlnosen helyzet, situatló. Biz akkor a drámai nyelv se jó, Minthogyha nem .16 bennünk az ideg: A vér is rossz ott, pállott és hideg. "A drámanyelv erős és tömör legyen?" Ezt sürgetik s én is megengedem. De helyzetet kérek megint előbb^ Ez ad a nyelvnek tartalmat s erőt; Helyzet s oselekmény: két kard összeverve. Ebből pattan a dráma szikranyelve. E két versszak telibetalálja az igazságot. A drámai nyelv sem a rózsabokorban terem, hanem a cselekményben, helyzetben. Ne követeljük a szótól, hogy cselekedjék, hogyha nincsenek meg szegény szónak a cselekvéshez szükséges körülményei. Az igazi nagy konfliktussal rendelkező drámák nyelve rendszerint erőteljes, kifejező. A merész helyzetek, a szenvedélyes összecsapások lehetőségére kitörnek a szavak s rohanva viszik magukkal a cselekményt. A konfliktusszegény szindarabban ásitozó mondatok, színtelen jelzők csellengenek s munkaalkalmat keresve kérdezik: bocsánat, nem látták valahol a konfliktust? Jaj, langyos helyzetek, unalmas "aituátiok"! Ilyenkor aztán az akarnok frázisok sietnek elő, hogy mentsék, ami menthető. Hiába. A frázis tehetetlen, csak még jobban leleplezi a tartalmatlanságot. Persze, hogy azt teszi, hiszen a frázis maga é

desszülöttje az unalmas helyzetnek.