Gyárfás Miklós: Kis dramaturgia; Q 143

- 33 kében.A jeliemre és cselekményre vonatkozó szerves együvótartozés minden drámának, több felvonásosnak és egyfelvonásosnak egyformán követelménye. Az aristotelesi parancsban vakon bizhat a dramaturg, mert kétezerötszáz esztendő után ugyanezt parancsolja az élet. Herakleitosnak, a görög materialista filozófusnak van egy mondása, amelyet Marx és Lenin is idéz: "Senki sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba.

" Ez annyit jelent, hogy aki másodszor lép a folyóba, az már más vizet talál, a viz továbbrohant, s aki újra felkereste a folyót, maga sem az már, aki előzőleg volt. Ez a herakleitosi gondolat pontosan illik a dráma világára is. A cselekmény folyam, amely szüntelenül áramlik a távoli cél felé s az emberi jellem a folyamba lépő fürdő alak. A drámai történet folyamán a jellem nem léphet vissza a cselekmény azonos folyamába, hiszen az szüntelenül áramlik, s a folyó tükre sem a régi jellemet veri vissza. t . < A DRÁMAI JELLEMZÉS t — , A jellemszinezés módszerei * < i , A dráma hőseinek cselekedete a jellemzés próbaköve, de nem csupán cselekvésük jellemzi őket. A hősöknek van bizonyos jellem» * _ ' világuk, amelyet az iró emberábrázoló ereje teremt meg. Joggal követeljük a dráma jellemeitől, hogy valószerűek, következete< r sek és tipikusak legyenek. Ennek a követelésünknek a drámairó < többféleképpen tesz eleget. Jellemzi őket színrelépésük pillanatában azzal, hogy megadja külsejüket, életkorukat, majd a következő pillanatban céljuk megismertetésével, beszédjük módjával, stilusával, sajátos hangjával folytatja a jellemzést. Kisérjük nyomon ezt a folyamatot a "Citromsziget élni akar" plébánosában. A plébános a darab elején lép szinre. A szerzők a következő kül-