Gyárfás Miklós: Kis dramaturgia; Q 143

- 32 A komikus ose1ekvé

s a szatirikus vonásokkal megrajzolt jellem reális következménye. A komikusnak az a hősiessége, hogy bukdáosoj., kelepcébe kerül, nevetségessé válik. Minél nevetségesebb, a maga módján annál hősiesebb. < A oselekvés és jellem kölcsönhatása Az eddig elmondottakból már világosan látszik, hogy a oselekmény és a Jellem között mély összefüggés van a drámában. A dráma dialektikája ebben is élesen megmutatkozik. A dráma hőseinek jelleme alakítja a cselekményt s a dráma cselekménye viszszahat a hősök jellemalakulására. Ez a dráma legkeményebb törvénye. A világirodalomban erre először Aristoteles mutatott rá, és ez a törvényszerűség mindmáig nem változott meg; alapja a jő drámának és az is marad beláthatatlan időkig. Ha ez a kölcsönhatás, ez az egység hiányzik a drámából, akkor a történet sem igazán érdekes s a cselekmény ós jellemek sora egyformán elveszti valószínűségét, realitását. Az ilyen színdaraboknál a néző bosszankodva kiált fel: Nem igaz! A dramaturg nem dolgozhat Sztanyiszlavszkij rendszerének, illetve a rendszer alapjainak megismerése nélkül. Különskóppen nagy hasznát veszi a drámai egység vizsgálata közben, a hősök akaratának elemzésénél. A cselekmény valószínűségét ugyanis nagyrészt az határozza meg, hogy a hősök mit akarnak és miért akarják azt? Ember nélkül semmisem történik, emberi akarat nélkül nincs cselekmény. S ha a drámai történés mégis kivül lenne a hősök jellemvilágán, akkor az egész drámával van baj. Ahol a cselekmény különválik a jellemektől ós a jellemek a cselekménytől, ott a dráma rossz és a dramaturgnak kötelessége az iró segítségére sietnie az egység megteremtése érde-