Gyárfás Miklós: Kis dramaturgia; Q 143

- 31 megismerjük losztutkov Potap Ivanovját, az uzsorást, akit leánya kérője, Nalinov Ivan Fjodorovios alaposan rászed, mert az öreg pénzeszsák legjellemzőb

b tulajdonságát, a harácsolást hasz> < •• nálja ki. Az uzsorás csak ugy akarja lányát a kérőhöz hozzáad/ f ni, ha az kétezer rubelt ad neki. Nálinovnak nincsen pénze, de alaposan megtréfálja leendő zsugor! apósát s tőle magától szerzi meg a házassághoz szükséges pénzt. ígéretet tesz Losztutkovnak, hogy egy különleges értéket nem képviselő festményre olyan » vevőt szerez, aki hatalmas összeget fizet azért. Nemsokára meg i is jelenik a vevő, aki ötezer rubelt kinál a képért, le is foglalja ötszáz rubelért. Nemsokára megjelenik egy másik vevő, aki tizenötezer rubelre hajtja fel a kép árát. Az uzsorás nem meri eladni a képet, hiszen előbb már más vevő lefoglalta, de a rettentő osábitásnak nem tud ellentállni. Az uj vevő ezerötszáz rubellel le is foglalja a képet. Elmegy. Nemsokára visszatér az első vevő és mondja, hogy elhozta a teljes összeget, a négyezerötszáz rubelt, az ötszáz rubel előleg kiegészitéséhez. Az uzso* < rás reszket a félelemtől és fél a törvényes eljárástól, amit az üzleti erkölcsbe ütköző eljárása zudithat rá. A vegö ragaszkodik a képhez, végülis csak ügy hajlandó lemondani, ha négyezer rubel kárpótlást fizet neki. Az uzsorás a tizenötezer forintos üzlet reményében kifizeti a négyezer rubelt. Természetesen a v tizenötezres vevőnek nyoma sincs, viszont a vőlegény ravaszsáV, gával könnyen hozzájutott a kétezer rubelhez, mert mondani se kell, hogy a két vevőt ő bérelte fel. Látható, hogy ez a vígjáték csupa mulatságos helyzeten épül fel, de minden helyzet valószínűségének alapja /és egyben a humor forrása is/ az uzsorás jellemében rejlik. ' < /