Gyárfás Miklós: Kis dramaturgia; Q 143

A tett bekövetkezéséig teljes, cselekvésben kiforrott jellemrajzot kell kapnunk a bősről, hogy cselekedete ne meglepetés legyen, hanem természetesen következzék tipikus és egyéni tulajdonságaiból. A drámának és a hősnek meg kell érnie a nagy cselekvés végrehajtására. A hősi cselekedetek, akár munkahőstettek, akár a merészség, és kezdeményezés más megnyilvánulásai, nem születnek meg egyik pillanatról a másikra az életben, vagy egyik jelenetről a másikra a drámában. A hősi cselekvés valószinütlensége az élet felületes ismeretéből, sematikus vagy más eltorzitásából származik. Minden cselekedet forrása a jellem, a gazdagon és következetesen megrajzolt drámai jellem. A hős legnagyobb értékű cselekvése lényegében az egész drámát oldja meg és nemcsak saját sorsára van döntő hatása, hanem általában befolyásolja a legtöbb szereplő további jellemalakulását, bizonyos mértékben a s' sorsát is. A dramaturgnak tisztában kell lennie azzal, hogy ilyen cselekvés egyetlen hős önmagában vivott harca árán nem jöhet létre s hogy a hősnek igazi nagy jellemmé való érése csak erőteljes kölcsönhatások eredménye lehet. A hősi cselekvésre nagy szenvedélyek, nemes indulatok ösztönzik a drámai hőst. Természetesen akkor igazán megrázó a nagy cselekvés, ha a hősnek önmagában is le kell küzdenie valamit! Iphigeniának az életösztönét, a Moszkvai jellem Potapovjának önteltségét. Ha ez a fajta küzdelem hiányzik a drama hőséből, akkor cselekedete emberileg nem lesz valószínű és hősiességében több lesz a dagályosság, mint a meggyőző erő.